Nem mondhatjuk, hogy a Nexus: The Jupiter Incident közel öt éves múltja eseménytelen és unalmas lett volna. A játék ötlete Sugár Róbert (jelenlegi cégvezető) fejéből pattant ki. Később Motyán Zoltán csatlakozott az egyszemélyes csapathoz, hogy a 3D programozás oroszlánrészét vegye a vállára. Évek multán a szintén nagy terveket dédelgető Philos Labs játékfejlesztő cég megvásárolta a játékot és az alatta jótékonyan duruzsló 3D motort. A Philos később saját kardjába dőlt, így szállt át a projekt az újonnan alakult, a korábbi csapatot tömörítő Mithisre. A projektet a CDV támogatta, ám a két fél dizájnkérdésekben nem tudott megegyezésare jutni, így az akkor még Galaxy Andromeda-ként ismert játékra újfent fátyol borult. Teltek-múltak a kilátástalan hetek, hónapok, míg végül a hollandus HD Interactive személyében megérkezett a megváltó. Szabad mozgásteret biztosítottak a Mithis csapatának és az új, immáron végleges Nexus: The Jupiter Incident c. taktikai remeknek.

Sztori

Richard Cromwell az első űrben született ember és a Noé bárkája kapitányának fiaként látjuk meg a napvilágot. Az űrexpediciók aranykorát a kolonizációs éra követi. Az óriásvállalatok által kifejlesztett, ám felügyelet nélkül hagyott mesterséges intelligenciák egymással folytatott küzdelme romba döntötte a Föld gazdaságát. Rövidden az incidenst követően, a békés jövő reményében született egyezményt - mely egyben az AI-k létét is megtiltotta a Földön - szimbolikusan az akkor még 10 éves Richard Cromwell írta alá.

A béke csupán egy múló remény maradt. Az ISA többé nem tudta kordában tartani az egyre inkább teret nyerő társaságokat, képtelen volt felvenni velük az egyre inkább kiéleződő technikai versenyt. Richard Cromwell javaslatára - egyfajta végső megoldásként - a Noé bárkáját az újonnan felfedezett féreglyukak egyikébe küldték számos specialistával és egy millió ember génállomány lenyomatával a fedélzeten. A küldetés katasztrófával zárult. A hajót és legénységét sosem látták viszont...

Az egyébként nyugodt Phobos környékén két kalózzal vívott ádáz küzdelmemben kritikus találatott kapott a hajóm. Szerencsémre nem vették észre a mentőkapszulát, mely a Mars orbitális pályáján keringő szemétfelhők egyikében állapodott meg. Testem már az első napokban merevre fagyott, csupán a fejemben kavargó gondolatokról tudtam, hogy élet őrlángja még pislákol szervezetemben. Tíz év multán felfedezték a kapszulát, reanimálták a testemet és egy végleg elvesztett háború hősévé avatták. Kiruccanásom alatt háború dúlt a Marson, s a naprendszer külső régióit egymással csatázó, minduntalan technikai versenyben lévő mammutok és illegális AI-k uralják. A Spacetech elsőként ajánlott munkát, melyet készségesen elfogadtam...

Bele a közepébe...

Máris megcsodálhatjuk a profin utóeffektezett ingém és CGI jelenetek harmónikus egyvelegét, majd a taktikai képernyőn azonnal megkapjuk az első eligazítást. A bevezető kampányt az igen sokrétű vezérlés lépcsőzetes bemutatására fordították, így relatíve gyorsan elsajátíthatjuk a csatahajók kezelésének és felszerelésének sava borsát. Az RTS játékoktól megszokott egységhalmot, a felfokozott gyártásfolyamatot és a lerohanós megoldásokat elfelejthetjük. Kezdetben egy, majd az előléptetéseket követően néhány hajót tömörítő flottát irányíthatunk. Minden a megfelelő fegyverzet és taktika megválasztásán múlik.

A taktikai vonal erős jellegének hála abszolút szabadságnak örvendünk. Alkalmazhatunk az ellenfél megbénítására irányuló settenkedő technikákat, ahol preciziós lézerek és vadászok teljes hadával csinálhatunk almával kipócolt szájú röfimalackát áldozatunkból, de a megfelelő kivitelezéssel a szemből telibe megoldások is célravezetőek. Egy valami biztos: ennél intenzívebb csatákban még nem nagyon volt részünk.

Intermezzo

Árgus szemekkel figyeltem az energiaszinteket. A pajzsok maximumon, a plazmaütegek és az illegális - a kalózrégiókban seftelt - katonai sínágyúk energiával telítve. Tenshi, az Angelwing rendszerében lakozó mesterséges intelligencia, máris zavart észlelt a téridő kontinuumban. Pár másodperc és kilépnek a hiperűrből - mondta szintetizált emberi hangján. Vakító kékes villanás kíséretében meg is érkeztek a renegát raptorok.

- Gyertek csak puhatestűek, gyertek közelebb! Kibelezzük a lomha hajóitokat, és kibelezünk titeket is!

Fecsegték, miközben halk visítás adta tudtomra, hogy az energiabomba készen áll. Kezdődjön a támadás! - adtam parancsba. Ragyogó fényárban úszó energiagömb száguldott a raptor rombolók felé. Még mielőtt észbekaphattak volna a pajzsuk szétoszlott az ellenamplitudójú energia hatására. Máris feléjük irányoztuk a plazmára hevített acélmagvakat. A kilépőhangot hallva a töltetek már célba értek. Az egyik raptor romboló fúziós hajtóműve berobbant, kisebb kataklizmát idézve elő, a másik azonban a lökéshullám következtében felvonta pajzsait és lightrider hajtóművét csúcsra járatva száguldott felénk, hogy nukleáris torpedótöltetekkel zilálja szét az ostrom formációt. A közel fénysebesség meglepte a flotta egységeit. Az ECM rendszer túl későn jelezte az Avalanche felé száguldó torpedókat. Robbanást robbanás követett. A szirénák fülsiketitő hangja, sikoltások és statikus zörej kakofóniája hallattszott a kommunikációs csatornán. A parancsnoki hídról jól látható volt az űrben lebegő, görcsös testtartású holttestek tömege.

- Sápatag puhányok, azt hiszitek, legyőzhettek minket? A porontyaink is nagyobb harcosok nálatok! Soha nem gyűrhettek le minket!
- Uram, az ostromlézer tüzelésre készen áll! - szólt a tüzérparancsnok.
- Kezdjék meg a támadást!

Mielőtt a raptor felmérhette volna, milyen ostobaságot művelt azzal, hogy az ostromlézer hatótávján belülre merészkedett, az űrállomások lékelésére használt lézernyaláb átütötte a pilótafülkét, magát raptort, végül a teljes hajót kettévégva rövidesenújra csend honolt a szektorban.

Egy kis áttekintés

Egységeink esetében mindennek az alfája és omegája az energia. A fegyverek, a pajzs, a hajtómű és a javító/támogató főrendszer osztozik rajta. Amennyiben szorult helyzetbe kerülünk az energiacellákban raktározott tartalékokból bármikor extra naftára tehetünk szert, gyorsítva ezáltal a pajzsok regenerálódását, a fegyverek gyorsabb töltését, az utánégető táplálását, illetve a szétlőtt alrendszerek mielőbbi javítását. A borzalmas tűzharc közepette igazi X-winges hatást kelt a pajzs és az iszkiri hajtómű energiaszintjének változtatása, illetve a szétlőtt alrendszerek kijavítására hivatott technikai stáb plazmaostorokkal történő ösztönzése.

Hajóinknak alapvetően két, illetve három védelmi vonala van. A megelőzés szerepét a hajóra szerelt célzást zavaró ECM rendszer, a légvédelmi ütegek és a gyorsreagálású vadászok töltik be. Ez utóbbiak képesek a hajó felé vészes sebességgel közeledő rakétaraj és az ellenséges vadászok megsemmisítésére. Második a pajzs, mely a típusától függően energia, kinetikus és a pajzs integritásának szétzilálására hivatott fegyverek ellen nyújt védelmet. Harmadik pedig a hajótest páncélzata. Ha már itt kopogtatnak, akkor jobb mielőbb visszacsalogatnunk a pajzsot vagy menekülőre fogni, mivel minden egyes találat közvetlenül romboja az alrendszereket, s végül egymást taposva próbál mentőkapszulához jutni a legénység mindegyik egyes tagja. A hajó pedig hangos szirénázás kíséretében elenyészik.

Fegyverekből a pajzs és a hajótest rombolására hivatott csúzlikkal vértezhetjük fel kedvenc hajóinkat. Ahhoz, hogy űrben lebegő kötözött sonkát csináljunk az ellenséges hajókból vagy a hajótestet kell perforálnunk vagy a kritikus alrendszereket kell semlegesítenünk. Mivel a pajzson nem hatolnak át a nehéz töltetek, így két lehetőség adódik. Szétbombázzuk a pajzsot különféle energiafegyverekkel, majd szétgatlingozzuk a hajótestet vagy a lézerekkel sebészi beavatkozást viszünk véghez a központi ellátó rendszereken. A gyüjtögető énünket sajnos nem trenírozhatjuk, az "elejtett" hajókat nem spázolhatjuk be, a hajókról nem cigölhetjük át a kolbászkészleteket és a nagy fegyvereket sem emelhetjük át sebtiben, különben előbb vagy utóbb a C&C űrváltozatában éreznénk magunkat. Helyettük minden misszió után lesz módunk teliaggatni kedvenceinket a legtáposabb flintákkal, hajtóművekkel és egyéb csecsebecsékkel.

Játékmenet

A küldetések igazán változatosak. Lesz módunk álcázórendszerrel a fedélzeten az ellenség bázisa közelébe szníkiskedni, szemből telibe bedarálni a nyávogó Vardragok (nagy pacifista népség) életére törő idegen erőket, titkokat felderíteni és ezzel nagy bajba keveredni, iszonyatos lefogó tűz alatt közelbe férkőzni és beszkennelni az ellent, ostrompajzs mögül nagyszájúskodni és nukleáris rakétákkal hadonászni, idegen életformákat ostromlézerrel móresre tanítani és még sorolhatnám a hosszú listát. Egyszer nem éreztem, hogy egy újabb sablon küldetést sóztak volna a nyakamba. A szamárlétrán éppen aktuális poziciónkhoz mérten kapjuk a dögösebbnél dögösebb missziókat. A sok apróságnak és változatos finomságoknak köszönhetően a játék nagyon, de nagyon addiktív. Éppenhogy nem hoztam agresszív kacsát az íróasztal mellé a több, mint 30 órás szeánsz közben.

A sztorit több szemszögből is nyomon követhetjük. A küldetések közben zajló eseményekből, eligazításokból, az átvezetőkből, illetve hősünk különbejáratú naplójából. Ez utóbbi, melyet csak a játék felénél találtam meg a felfokozott idegállapotom és a nem valami szájbarágós kezelőfelület miatt, plusz mélységet ad az egyébként kellemes, csavarokkal tarkított történetnek. A lebilincselő csaták és a küldetések közben számos hangulati elemmel formált elbeszélés önmagában elegendő ahhoz, hogy a játék megszállottjává váljunk. Egyedül azt hiányoltam, hogy a tálalás alternatíváinak mindegyike a megszokott taktus mellett prezentálja a történéseket. A szintén kiegészítő információkat hordozó CGI múvikat például nyugodtan felhasználhatták volna a kulcsfontosságú események grandiózus, s nem elbeszélő tálalására.

Vizuális nyalánkságok

Szerencsére az évek teltével a régi, kopottas texturákat és idejétmúlt effekteket nyugdíjazták. Gondos, nagyfelbontású változatok léptek a helyükbe, az idővel divatossá vált DirectX9 effektek garmadájáról nem is beszélve. Élvezet nézni az energia különbözőségből adódó, ostrompajzs felületén szétterülő interferencia fodrozódást, a hanyagul tekergő kozmikus űrhúrokat, a közelben becsapódó rakéták kataklizmát idéző robbanásait, a hiperűrugrás lassú és dögös felvezetését, illetve a koherens lézernyalábok vándorlását a pajzsok felületén. Mindezek eredeti és páratlan megvalósítást tökröznek.

Igazán nem láttunk még ehhez fogható, kötegelt és korrigáló hajtóművekkel teliaggatott, egyedülálló konstrukciójú űrbálnákat hasonszőrű játékokban. Öröm nézni a hajtóművek, kezdeti narancssárgás-vöröses parázslását, majd a spárheltre olajat lötybölő kapitány megmozdulását követően lubickolni a felhorkanó hajtóművek nyújtotta hangkitörésben. Talán az egyetlen szívfájdalmam, hogy a repertoár fajonként csupán néhány hajóra korlátozódik és a hajókra erősített fegyverek eltörpülnek a hajók méreteihez képest, illetve nincs látható különbség a bányászlézer és a planétákba lyukat ütő plazmaütegek méretei és effektjei között.
Holott a fejlesztésekre kiéhezett játékos azt várná, hogy az újonnan beszerzett, még friss és ropogós technológiára alapozott sínpuska a feltölési fázis sivító hangját követően a plazmaállapotra hevített matériát fülsiketető kilépőhang kíséretében, a hajó testét megrázva, az űrt hasítva lódítaná meg a célpont felé. Célbaérkezéskor pedig a hajótestet keresztbe szakítva vagy a körbeölelő pajzsot szétsprickolva mutassa elrettentő erejét. Melyet látva még a nagyszájú raptorok is fejvesztve menekülnének előlünk. No de ne legyünk telhetetlenek, így is élvezet nézni és hallgatni a gatling ágyúk kopogását, a lézerek és egyéb fegyverek duruzslását. Csupán a fokozás egyik lehetséges módját hiányoltam.

Az űr kivetelezése csodálatos, gazdagon díszített. Kósza galaxisok, bolygók és sűrű aszteroida mezők húzódnak meg a háttérben. Kiváló a beszélő karakterfejek animációja és a hozzájuk dukáló, abszolút telitalálat hangalámondás. Ékes akcentusok szánkáznak mindenfelé. A kommandósok rendre tőzsgyökeres brit hanghordozással (bládi hell) kommentálják a benyomulás szakaszait, a raptorok sajátos jelzőkkel illetik hajónkat és személyünket, míg a tesztoszteron túltengésben szenvedő gorgok lépten-nyomon érzékeltetik halandó mivoltunkat. Főhősünk külseje, mind hangja semleges, tökéletesen illik a szerepbe. Orgánuma igazán mélyről táplálkozik és nem tűr ellentmondást, egyszóval remek. Bájos segítőink is akadnak, de kilétük inkább maradjon meglepetés.

Verdikt

A sokat halogatott, rendezetlen körülmények között készülő játékok általában elsorvadnak. Ellenben a Nexus-szal, mely minden kapott pofontól egyre erősebb lett, az eredetiség friss illata lengi körül és minden aspektusában csak javult az évek során napvilágot látott demo változatokhoz képest. Nemhogy megviselte volna, de még előnyére is vált ez a sok huzavona. A megkaparintott tesztpéldányt közel 30 órán keresztül nyüstöltem, szinte megállás nélkül. Nincs üresjárat, csak kőkemény akció, remek tálalással nyakonöntve. A taktikai űrstratégiák új fejedelmét üdvözölhetjük a Nexus személyében!

Írta: Dixie Flatline a Hardwired.hu-ról